Pusztai Olivér beszéde a Megnyitón - 24. Budapest Pride LMBTQ Fesztivál 2019

pusztai-oliver-budapest-pride-lmbtq-fesztival-megnyito-2019

2019. június 7-én tartottuk a 24. Budapest Pride LMBTQ Fesztivál megnyitóját az Anker't-ben, melyen beszédet mondott Pusztai Olivér, influenszer, divatblogger, Mr. Gay Hungary 2019 is. Beszéde a lent olvasható szöveges változat mellett YouTube csatornánkon videós formátumban is megtekinthető ezen a linken keresztül: https://www.youtube.com/watch?v=ky3lhk9r0vA&list=PLx3-wjKB_zqKC-FvtaX72x4YUpGXtyPAC

"Köszöntök mindenkit, a nevem Pusztai Olivér LMBTQ nagykövet és aktivista vagyok.

Köszönöm a lehetőséget, hogy én is felszólalhatok az LMBTQ társaim mellett ezen a nyitó rendezvényen. Azért is örülök neki, mert szerencsére minden évben van valami új dolog, amiről érdemes beszélni, amiért érdemes felszólalni, amit érdemes megünnepelni.

Személy szerint engem boldoggá tesz az, hogy egyre többen és többen vagyunk kint a pride-on, hogy ez már nem csak egy meleg felvonulás, hanem szépen kezdi kinőni magát egy olyan rendezvénnyé, ahol hetero és meleg együtt ünnepel a nyitottság és az elfogadás jegyében. Ami azért jó, mert hiszem, hogy az ilyesfajta változásokat nem lehet fentről irányítani és befolyásolni. Ezek a változások lent, a társadalomban születnek meg és növik ki magukat. Te, én, mi tudunk az elfogadáson és a nyitottságon változtatni, és láthatóan elindult valami fejlődés az LMBTQ emancipáció felé, amit kizárólag magunknak köszönhetünk. Mert nap, mint nap teszünk azért, hogy a társadalmat közelebb hozzunk a mi szubkultúránkhoz.

Viszont a változás kizárólag azon múlik, hogy mi mennyire vesszük ezt komolyan, mennyire fogunk össze és mennyi energiát teszünk bele, mennyire alkotunk erős egységet nem csak a magyar társadalom felé, de a közösségünk irányába is. Ezt azért tartom fontosnak, mert sokszor érzem, hogy ezt a borzasztóan törékeny LMBTQ+ közösséget, máig érik támadások. Ma is rengetegen gyűlölnek minket és ez a gyűlölet sokszínű, akárcsak mi. Beszélek itt az arc és név nélküli kommenthuszárokról, akik a válogatott szorongásukat egy kissebbségen töltik ki. A politikusokról, akik pár szavazatért és 5 perc hírnévért bármikor kaphatóak egy kis gyűlöletkeltésre. Aztán ott vannak a hobbi homofobok, akik képesek szabadnapot kivenni a pride napjára, hogy eljöjjenek kordont rázni és ordibálni, hogy “Mocskos buzik!” És sajnos szép számmal vannak olyanok is a mi közösségünkben, akik semmivel sem különbek az előbb felsorolt három típusnál.

Persze, a melegek közötti homofóbia nem egy újkeletű dolog, sőt, és igazából nem  is nevezhető homofóbiának, hiszen alapvetően nem azzal van bajunk, hogy melegek vagyunk… hanem azzal, hogy a másik mennyivel melegebb vagy kevésbé melegebb, mint mi vagy éppen mennyivel éli másképpen az életét, mint amit a mi személyes erkölcsi normánk elfogad.

Mert ha valaki feminin és a H&M női osztályáról öltözködik, akkor az a baj, ha valaki egy héten 5 alkalommal jár le edzeni és izmos, akkor az a baj.

Ha valakinek sugar daddy-je van, akkor az a baj, ha valaki önerőből sikeres és boldog, akkor az a baj.

Ha Grinder huszár vagy és gruppen partyra jársz az a baj, ha nem fekszel le az első randin az a baj.

Ha meleg szaunába jársz az a baj, ha keresztény meleg vagy az a baj.

Ha aktivista vagy és teszel a közösségért az a baj, ha nem mész ki a pridera az a baj.

Ha transznemű, leszbi vagy biszexuális vagy, akkor az a baj, az interszexuálisok, aszexuálisok és pánszexuálisok láthatósága sokkal kisebb, és még nem ismerjük őket eléggé a csoporton belül, velük azért nincsen még bajunk...

Az a baj, hogy szeretni nehéz, gyűlölni pedig könnyű. Elfogadni nehéz, kirekeszteni baromi könnyű. Sőt, egyesek még élvezetet is találnak a gyűlölködésben, mert ezzel a legegyszerűbb az egónkat növelni. Mert egyszerűbb a másikat lehúzni, mint azon dolgozni, hogy én hogyan legyek sikeres, boldog és kiegyensúlyozott, hogyan tudnám szeretni magam és az életem.

Persze, érthető, hogy az LMBTQ közösségen belül miért gyűlölködünk. Mert akit utálunk, attól igazából tartunk a lelkünk mélyén. Félünk, hogy a feminin melegek és a pasis leszbikusok miatt még jobban erősödik a társadalomban kialakult sztereotípia velünk kapcsolatban. Nem akarjuk, hogy a kigyúrt pasik miatt mindenki azt gondolja minden meleg egyetlen életcélja az izomnövesztés és a magamutogatás falatnyi fecskében az XLsior Fesztiválon. Félünk, hogy az aktivisták miatt mindannyiunkat majd hisztis porcelánbabának gondolnak, akiknek életcéljuk az, hogy mindenben a társadalmi igazságtalanságot keressék.

Minél több betűből áll az LMBTQIAP mozaik szavunk annál nehezebb lesz az elfogadás is csoporton belül. Éppen ezért szeretném, ha mindenki az egóját egy kicsit háttérbe szorítaná, amikor egymás közt vagy éppen mások előtt az LMBTQ+ csoportról beszélünk, és nem gyengítenénk jobban a sokat szenvedett közösségünket, ami kicsi, néha összetartó, de mégis mer igazán sokszínű lenni. Mer kiborulni politikusok vállalhatatlan kijelentésein, mer felvonulni, mer pasiként drag queen sminkben büszkén képet posztolni az Instára, mer skinheadekkel vitába szállni az elfogadásról és a szivárványcsaládokról, mer aktivistaként tüntetést szervezni a Kossuth térre.

Az LMBTQ+ közösségen belül mindenkinek megvan a szerepe abban, hogy ne csak sztereotípiákat erősítsen, hanem hogy segítsen az elfogadásban. Lehet, hogy valaki a kamerák előtt teszi vagy az Instagram felületén nagy nyilvánosság előtt, valaki a négy fal között a vasárnapi családi ebédnél. De a lényeg, hogy tesszük! A közösségért, egymásért, magunkért.

Minden energiánkat, amit a másik gyűlöletére fordítunk, fordíthatnánk egymás támogatására. Megtanulhatnánk és megtaníthatnánk egymásnak, hogy lehet valakivel úgy nem egyetérteni, hogy nem gondolunk róla automatikusan rosszat, nem kategorizáljuk, és nem ütünk meg azonnal egy kellemetlen cinikus hangot, így legyőzve a bennünk lévő bizonytalanságot. A gyűlölködés helyett fejleszthetnénk magunkat. Megtanulhatnánk jobbak lenni. Megtanulhatnánk az LMBTQ közösség összes problémáit, értékeit és közvetíthetnénk azokat attól függetlenül, hogy az nem mind szerves része a saját életünknek. Taníthatnánk egymást, hogy felgyorsítsuk az LMBTQ+ emancipációt Magyarországon, mert kizárólag rajtunk múlik, hogy mennyire fogunk össze és milyen gyorsan haladunk az úton.

Köszönöm."

pusztai-oliver-budapest-pride-lmbtq-fesztival-megnyito-2019