Ónodi Adél beszéde a Megnyitón - 24. Budapest Pride LMBTQ Fesztivál 2019

onodi-adel-budapest-pride-lmbtq-fesztival-megnyito-2019

 2019. június 7-én tartottuk a 24. Budapest Pride LMBTQ Fesztivál megnyitóját az Anker't-ben, melyen beszédet mondott Ónodi Adél, transz aktivista, énekesnő, színésznő is. Beszéde a lent olvasható szöveges változat mellett YouTube csatornánkon videós formátumban is megtekinthető ezen a linken keresztül: https://www.youtube.com/watch?v=kPDS4BW0kTg&list=PLx3-wjKB_zqKC-FvtaX72x4YUpGXtyPAC

"Ónodi Adél vagyok. 23 éves transz nő. Tavaly debütáltam színészként Dear Future Me című színházi darabommal, melyet közösen hoztunk létre egy kreatív csapattal. Ahogy egyre több figyelem irányult rám a médiában, a pozitív visszajelzések mellett elkezdtem érezni a láthatóság mindennapjaimat meghatározó hátrányait is. A megjelent cikkek kommentelői szerint egy férfi, szörnyeteg, köcsög, szép, csúnya, lány, nő, mentális beteg, gonosz, jó, tehetséges, tehetségtelen, szemtelen, művész vagyok, hogy csak pár jelzőt említsek. Én tudom, hogy nő vagyok és ember. Se több, se kevesebb.

Az lmbt mozgalom mantrája hosszú idő óta: "Álljunk ki a történeteinkkel, mert fontos, hasznos és van értelme." Én kiálltam, és most is azon gondolkozom, megérte? Számos álmatlan éjszakát, magányosan töltött napot és öngyilkossági gondolatokat köszönhetek annak, hogy nyilvánosan előbújtam. Mindennap kapok fenyegetéseket, megjelent egy cikk, ami következetesen Adél úrként hivatkozott rám, és sokszor a saját transz közösségem is azt sugallta felém, hogy csak felhasználom a transzságom arra, hogy karriert építsek és rossz képet festek a transz emberekről.

Én megértem azokat, akik nem bújnak elő, az elmúlt egy év után. Azok, akik tudnak rejtőzködni, valós veszélyek elkerülése miatt teszik ezt, nem azért, mert nem vállalnak közösséget a többi transz emberrel vagy elmenekülnének olyan helyzetektől, melyekben érzékenyíteni kell azokat, akik semmilyen információval nem rendelkeznek a transzneműségről. Azért nem állnak elő, mert sokszor még az lmbt közösség részéről is kirekesztéssel találkoznak, a cisz-heteró emberek pedig számtalan helyzetben utasítják vissza őket, ha lakásra, állásra pályáznak vagy csak egy randira mennének el. Ha valaki amellett, hogy transznemű, még roma is vagy csak akár nem felel meg a sztereotipikus férfi/női szépségideáloknak, többszörösen találkozik ezekkel az attitűdökkel.

Sokan azt hiszik, hogy a hétköznapjaimat fotózásokon, filmforgatásokon, partikon töltöm, és glamúr vesz körül egész nap. Az igazság korántsem ez. Mióta többen ismernek mint fiatal transz lányt, sokkal nehezebb szociális szituációkat kialakítani, legyen az akár egy Tinder randi vagy barátkozás. Lehet, hogyha nincsenek a cikkek, most boldog párkapcsolatban élek. De valószínűleg akkor se lennék boldog, mert titkolóznom kéne.

Transznemű lány vagyok, teljesen átalakultam és a nemi megerősítő műtétem után mindenki azt kérdezte: 'Most már minden rendben?" NEM. Nincs minden rendben. A társadalom nem vesz komolyan vagy nem vesz számításba vagy az csak felszínes jófejség, hogy elfogadnak és beszélgetnek velem. De arra már ne vágyjon egy transznemű ember, egy transznemű lány, hogy megkapja a legalapvetőbb emberi dolgot, mégpedig azt, hogy szeressék és viszont szerethessen, hogy párja legyen, családja, netalántán gyereke. 23 éves vagyok, és jelenleg úgy érzem, hogy majdnem biztos, hogy egyedül fogom leélni az életemet.

Fontos-e a láthatóság? Igen, sok negatív tapasztalatom ellenére hiszem, hogy az. De ami ennél még fontosabb, hogy az lmbt közösség tagjai erős közösségeket alakítsanak ki, ahol a kölcsönös szolidaritás a legfőbb érték, és mi, lmbt emberek támogatjuk egymást és összezárunk olyan szituációkban, amikor a többségi társadalom ellenünk fordul, akár egy hétköznapi helyzetben, akár egy sajtócikk kapcsán. A láthatósággal járó fenyegetések, veszélyek csak akkor kivédhetők, ha mind fizikailag, mint mentálisan és érzelmileg egymás mellett állunk."

onodi-adel-budapest-pride-lmbtq-fesztival-megnyito-2019