A Pride megemlékezés.
Szerte a világon hagyomány a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer közösségekben felvonulással emlékezni 1969. június 28-ára. Ezen a napon New York-ban a Stonewall Inn nevű melegbár transz és meleg vendégei megelégelték az évek óta folyó rendőri razziákat és zaklatást. Amikor a bár kiűrítése után a rendőrök rabszállítóval el akarták vinni a vendégeket és a személyzetet, fellázadtak. Önmagunkért való kiállásunk jelentette az LMBTQ felszabadítási mozgalom és a jogegyenlőségért folytatott küzdelem kezdetét.
A Pride tiltakozás.
Magyarországon a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű emberek nem rendelkeznek a heteroszexuális cisznemű polgártársaikkal azonos jogokkal.
Ki vagyunk zárva a házasság intézményéből. A 2009 óta elérhető bejegyzett élettársi kapcsolat a házassággal párhuzamos jogi intézmény, mely a házasságnál kevesebb jogot ad, és kizárólag azonos nemű párok számára hozták létre. Aki elkülönített, az nem egyenlő.
A bejegyzett élettársi kapcsolatban a felek nem vehetik örökbe a másik gyerekét, tiltott a közös örökbefogadás és a mesterséges megtermékenyítés. Az azonos nemű párok tehát nem alapíthatnak családokat, nem nevelhetnek szülőként közös gyerekeket. Jogbiztonság nélkül élünk.
Az alaptörvény negyedik módosítása 2013-ban kimondta, hogy a családi kapcsolat alapja a házasság vagy szülő-gyermek viszony. Ezzel rengeteg azonos nemű élettársat és szivárványcsaládokat zárt ki a család fogalmából.
Ma Magyarországon a transznemű emberek nem dönthetnek autonóm módon az életükről. A 33-as paragrafus a legalapvetőbb jogaiktól fosztotta meg a magyar transznemű embereket. Május óta nincs rá semmilyen mód, hogy hivatalosan megváltoztathassák a nevüket és a nemüket, így állandó diszkriminációnak lesznek kitéve a munkahelyen, állásinterjúkon, lakáskereséskor, de akár a bankban, a postán, az egyetemen, és minden olyan helyen, ahol meg kell mutatniuk a személyi igazolványukat.
Az LMBTQ embereket hatósági eljárások során gyakran komolyan sem veszik, vagy előítélettel kezelik. Sok orvos úgy bánik velünk, mintha nem lennénk emberek. Az LMBTQ fiatalok az iskolában csak arról hallanak, hogy nem egyenrangúak társaikkal, és ha csak sejtik, hogy nem olyanok, mint a többiek, gyakran kiközösítik, bántalmazzák őket osztálytársaik. Vallási és egyéb közösségeikben előbújásuk után sokszor nincs maradásuk.
Magyarországon a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer emberek jogi egyenlőtlenségben és társadalmi számkivetettségben élnek.
A Pride ismeretterjesztés.
Az LMBTQ emberek a magyar társadalom részei, de láthatatlanok. Az emberek többsége fél az ismeretlentől. Amíg a magyar lakosság legfeljebb 20-25%-a ismer csak leszbikus, meleg vagy biszexuális embereket, ennél sokkal kevesebb transznemű embereket, addig a többség félni fog tőlünk. Szüleink gyakran amiatt aggódnak, milyen lesz az életünk, boldogok leszünk-e, biztonságban tudhatnak-e minket, mert a világ nagy része másféle, mint mi vagyunk. A többségi társadalom nagy része szeretne valós ismereteket szerezni LMBTQ emberekről. Mindenhol ott vagyunk, pékek, rendőrök, villanyóra-leolvasók, közmunkások, tanárok, kutatók, tűzoltók, országgyűlési képviselők, házmesterek vagyunk. Ha megismersz minket, rájössz, hogy nincs rajtunk semmi különös.
Ezért fontos, hogy minél több LMBTQ ember előbújjon. Akit nem ismerünk, azt nem szerethetjük.
A Pride család.
Amikor a család- és ifjúságügyért felelős államtitkár kijelenti, hogy „a családhoz kell egy nő és egy férfi”, mi azt mondjuk, hogy a családhoz szeretet, kölcsönös tisztelet, értő figyelem és támogatás kell. A család szentségét nem LMBTQ emberektől kell védeni, hanem a szeretetlenségtől, a tudatlanságtól, a vak gyűlölettől, a riasztó méreteket öltő alkoholizmustól és a családon belüli erőszaktól kell megvédeni.
LMBTQ emberek ezreit tagadja ki a családja, kamaszokat tesznek az utcára saját szülei olyasmiért, amiről nem tehetnek, mert eltér a nemi identitásuk vagy a szexuális irányultságuk attól, amit elvárnak tőlük. Az LMBTQ emberek, saját családjaik által elutasítva, gyakran együtt alkotnak családokat. Család egy azonos nemű pár, gyerekkel vagy anélkül, család egy poliamori kapcsolat, család egy transz nő és ex-neje, család egy baráti pár közösen nevelt gyerekkel, család egy queer kommuna, család egy melegbár személyzete.
Az LMBTQ emberek önzetlen, kölcsönös szereteten alapuló családokat hoznak létre és tartanak fenn az idők kezdete óta.
A Pride kritikus tömeg.
Ez a kormánypárti politikusok szerint „maroknyi kisebbség“ világszerte óvatos becslések szerint is az emberek legalább 5%-át teszi ki. A magyar lakosságra vetítve, mely hozzávetőlegesen 9,7 millió főt számlál, ez majdnem félmillió (kb 485000) LMBTQ ember. Ehhez vegyük hozzá ezeknek az LMBTQ gyermekeknek, felnőtteknek a szüleit (kb 970000), és ne hagyjuk ki a tesókat sem. A 2016-os termékenységi rátával számolva családonként átlagban 1,53 gyermek születik Magyarországon, tehát nagyjából 255000 embernek van LMBTQ testvére. Hozzávetőlegesen 1700000 ember közvetlenül érintett és érdekelt abban, hogy az LMBTQ emberek jogi és társadalmi egyenlősége megvalósuljon.
Sokan vagyunk, együtt erősek vagyunk.
A Pride büszkeség.
Azok az LMBTQ emberek, akik ma Magyarországon a jogi egyenlőtlenségek, a társadalmi előítéletek, a kormányzati gyűlöletpropaganda, hétköznapi és rendszerszintű hátrányos megkülönböztetések ellenére nyíltan vállalják önmagukat, büszkék lehetnek bátorságukra. Azok az LMBTQ emberek, akik még soha senkinek nem bújtak elő, de tervezik, büszkék lehetnek az elhatározásukra. Heteroszexuálisnak, ciszneműnek lenni és ezt felvállalni nem valami nehéz dolog, arra büszkének lenni felesleges volna.
Büszkék vagyunk magunkra és a barátainkra, szüleinkre, akik kiállnak mellettünk.
A Pride ünnep.
A Pride-on zenével, tánccal ünnepeljük a közösségeink sokszínűségét, a szeretetet, amelynek egyetlen törvény sem szabhat gátat, ünnepeljük azokat, akik előttünk jártak, és ünnepeljük azokat, akik majd elérik azt a jogegyenlőséget és társadalmi elfogadást, ami már most, nekünk is jár.
A Pride-on ünnepeljük, hogy elfogadó, számunkra kedves emberek tömegében teljesen önmagunk lehetünk. Ünnepeljük azt, hogy kicsiben megcsináljuk azt, amilyennek az egész világnak lennie kellene. Boldognak, elfogadónak és szeretetteljesnek.
