Ide tartozunk - LMBTQ emlékek

Amint azt mindannyian jól tudjuk, a szeretetnek nem csak egy útja van, és a Budapest Pride Felvonulás sem csak egy bejáratott sugárútról szól. Az LMBTQ emberek szerves részei az országnak, az LMBTQ kultúra és a hagyományaink elválaszthatatlanok a magyar kultúrától vagy épp a történelemtől, ám ezekről az emlékekről és személyekről sajnálatos módon kevés szó esik. Sorozatunkkal szeretnénk ráirányítani a figyelmet, hogy városaink tele vannak LMBTQ emlékekkel, és a kultúra szerves szövetében ugyanúgy ott vannak az LMBTQ személyek is. Cikkünket folyamatosan frissítjük, figyeljetek!

Gobbi Hilda

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy leszbikus színésznő, aki szívén viselte a Nemzeti Színház ügyét, és pályája összeforrt a politikával. Gobbi Hilda 1965-ben azt figyelte az EMKE kávéház ablakából, hogy az elvtársak akaratának megfelelően hogyan robbantják fel egykori munkahelyét, a Nemzeti Színházat. Bár a hivatalos indoklás szerint a metróépítés útjában állt az épület, de már akkor tudni lehetett, hogy a „hatalom” azért kívánta eltüntetni a Blaha Lujza térről a Nemzeti Színházat, mert „nemzeti” volt, és ez a kifejezés valamiért szálka volt az ország vezetőinek, kivált kép a kulturális élet teljhatalmú urának, Aczél Györgynek a szemében. Gobbi Hilda tiltakozott a leghangosabban a színház eltüntetése miatt, és annyira összeveszett a lebontást támogató Major Tamással, hogy még Major színházi öltözőjének ajtaját is hazavitte, amit aztán telkén direkt budiajtónak használt. Gobbi Hilda sosem volt „csak” egy színész! Hitt abban, hogy a színész akarva-akaratlanul mindig politizál. Már csak azért is, mert másfél méterrel magasabban áll a közönségnél, amikor szól hozzá! Ha Gobbi Hilda ma köztünk lenne, nemcsak hogy felvonulna, hanem azért lobbizna, hogy a felvonulás érintse a Blaha Lujza teret is!

Antal Imre 

Budapest tele van olyan helyszínekkel, amelyekhez egy-egy ikonikus meleg személyiség köthető. A népszerű meleg televíziós, Antal Imre tiszteletére tavaly októberben avattak emléktáblát a Damjanich utcában. Antal Imre törzshelye a Piroska vendéglő volt, ahol sok időt töltött az eredetileg zongoraművész, akiből aztán egy egész ország kedvenc televíziósa és mindenki Imrusa lett. Nevéhez olyan szórakoztató műsorok fűződnek, mint a Szeszélyes évszakok, Halló fiúk, halló lányok, Ki mit tud?, de rendszeresen feltűnt a Magyar Televízió szilveszteri összeállításában is, ahol rendszerint a szintén legendás Kudlik Júliával szerepelt, de feltűnt számtalan játékfilmben és tévéfilmben is. A műsorvezetőt 2008-ban, 73 éves korában érte a halál. Tiszteletére Erzsébetváros polgármestere Niedermüller Péter és Szűcs Balázs alpolgármester avatott emléktáblát egykori lakhelyének falán, a Damjanich utca 40. szám alatt. Antal Imre egyébként nemcsak humoráról, konferansziéiról és vicceiről volt híres, hanem arról is, hogy hét nyelven beszélt.

Belgrád rakpart

Sokáig a Belgrád rakparti Capella volt Budapest legmenőbb meleg szórakozóhelye. A felvonulások gyakran haladtak erre, ami azért sem volt meglepő, mert a környéken lakott Láner László és Takács Bencze Gábor, akik a lakásukon szerkesztették a Mások újságot.

Lánerék egyébként aktívan közreműködtek a korabeli felvonulások szervezésében. De a Capella egyik királynője, Miss Mandarin, azaz Tölgyesi Zoltán is sokat megfordult a Belgrád rakparton. A Capella üzemeltetőjében meg egy igazi lakberendező veszett el, ugyanis a színpad, a mellékhelyiségek és a bárpult helye néha hétről hétre változott. Az egyik ilyen alkalommal, amikor épp az öltözők lettek áthelyezve, Miss Mandarin amikor lerohant a színpadról két szám között, hogy átöltözzön, a parókája beleakadt egy falból kilógó ottfelejtett drótdarabba, és kopaszon volt kénytelen átrobogni a Capelán a közönség közönség nem kis ovációja közepette.