Sziasztok!
Engedjétek meg, hogy a Budapest Pride szervezői csapata nevében sok szeretettel köszöntselek Titeket. Nagyon örülünk annak, hogy elfogadtátok a meghívásunkat és velünk ünnepeltek a mai estén. Tavaly ilyenkor tartottam egy hasonló beszédet. Majdnem pont ugyanígy kezdődött és aztán szerintem elég unalmasan folytatódott.
Úgyhogy most először szeretnék megosztani egy személyes élményt: a stratégiai hétvégénkről fog szólni és a zuhanyzásról. Egy héttel ezelőtt elutaztunk a Bánki-tóhoz. Egy csendes parasztházban azon gondolkodtunk közösen, hogyan tudnánk elérni, hogy még több szempont beemelésével még több ember számára vonzóvá tegyük a programjainkat. S hogy hatékonyan működjön a szervezet. Reggelente futással és zuhanyzással frissítettük magunkat. A csapból folyó víz azonban gyakran vagy tűzforró volt, vagy jéghideg, s e kétféle állapot fenyegető módon váltogatta egymást. Nem lehetett csak úgy önfeledten pancsikálni, a folyamat inkább szólt az egyensúlykeresésről, a tudatosságról és a nehezen szűnő készenléti állapotról.
Többször éreztünk így ebben az évben. Idén is kaptunk hideget-meleget, s ennek megfelelően a csapat állapota is időnként hullámzó volt.
Nagy lendülettel és információ áradattal indult az év: a Budapest Pride kérdőívét – melyben az eseményeinkkel kapcsolatos kérdéseket tettünk fel - közel 500-an töltötték ki. Ezzel egy időben már javában hömpölygött a Szevasztok/Szavaztok? választási részvételre mobilizáló kampány, melyben az LMBT Szövetséggel együttműködve vettünk részt. Voltak itt óriásplakátok, falfestés és lassított felvételek, politikai vita és fekve nyomás.
Fújtak azért új szelek tavasszal is: csatlakozni vágyó szervező jelölteknek tartottunk képzést, mely során együtt fürdőztünk a Manifesz-tóban. Közülük többeket be is dobtunk a mélyvízbe a nyári fesztivál alkalmával. Később a szervező jelöltekből új szervezők lettek, most pedig már szervezők, csak úgy simán, s a retro kategória is eltűnni látszik. Ezúton is mindenkinek köszönjük a munkáját, nagyon sok hozzáadott érték és potenciál van ebben a merítésben – mondanám kissé személytelenül, de inkább azt mondom, hogy nagyon megszerettünk Titeket.
Később épp készültünk fejest ugrani a 19. Budapest Pride Fesztivál megkezdésébe, amikor minket is megkeresett és végül meg is talált a KEHI félrevezető elnevezésű Állami Tulajdont Ellenőrző Főosztálya. Emlékszem arra a napra, amikor Dávid munkaidőben konferenciahívást kezdeményezett, hogy beszéljük meg, hogy akkor mit lépjünk erre. Öten voltunk egyszerre a vonalban: s persze volt bennem félelem is, de megvolt az összekapaszkodásnak az az erőt adó érzése, hogy ezt együtt fogjuk végigcsinálni. Egyénenként kétségbeestünk olykor, de csapatként erősek tudtunk maradni. Büszkék vagyunk arra, hogy kitartottunk az értékeink mellett, nem hagytuk magunkat megfélemlíteni és nem működtünk együtt ezzel a jogszerűtlen és a civilek ellehetetlenítését szolgáló vizsgálattal! Dr. Harmati Zitát csókoltatjuk és szurkolunk a róla elnevezett emlékzenekarnak, hogy még több LMBTQuizen győzedelmeskedjen.
Noha a KEHI vizsgálat rengeteg kapacitást kötött meg, s emiatt időnként összecsaptak a fejünk felett a hullámok, a 19. Budapest Pride Fesztivál valamennyi – 22 helyszínen zajló közel 60 darab (!!) – programját megtartottuk! Rekordszámú résztvevő látogatott el a workshopokra, kiállításokra, koncertekre, bulikra. Óriási siker volt a megnyitó, mindenkit elkapott a flow a zsúfolásig megtelt teremben. Idén első ízben on-line streamingen az előtérben és otthon is követni lehetett az eseményeket. Ki ne emlékezne a beszédekre, a tombolásra a Baby c. szám alatt, vagy az esti civil DJ-zésre!
Végül elérkezett a fesztivál legláthatóbb eseménye, a felvonulás is. Furcsa koktél volt ez: volt benne sok édes íz, de egy-két dolog marta közben az ember torkát. Rendőri mulasztások, kamionmászás, problémák a beengedési pontoknál és a távozásnál, az Andrea elleni hajtóvadászat. Ugyanakkor rengeteg, közel 10 000 résztvevő, köztük megannyi híresség állt ki a szabadság és a sokszínűség értékei mellett. Fontos momentum volt, hogy egy orosz aktivista beszéde is elhangzott a felvonulást követő pikniken.
Idén minden eddiginél több, közel 200 menetkísérő önkéntes segített a felvonulás lebonyolításában! Nem tudjuk eléggé megköszönni azt a sok segítséget és felelősségteljes helytállást, amit ebben a helyzetben nyújtottatok.
A menetkísérő önkéntesek mellett közel 60 önkéntes is egy hajóban evezett velünk. Számunkra is felejthetetlen élmények az önkéntes találkozók, ahol jó kis közösséggé kovácsolódtunk össze. Köszönjük nemcsak a munkát, amit elvégeztetek, hanem azt a jókedvet és lelkesedést is, amit mindig magatokkal hoztatok!
A fesztivált követően voltak még események, melyekben lehetett lubickolni. Noha örök hűséget nem fogadtak egymásnak, de idén is rekordszámú párt adtunk össze a Szigeten. Az Előbújás Napja alkalmából hirdetett fotókampányban pedig közel 100 ember vett részt, s küldte el megható/kedves/vicces üzenetét a témával kapcsolatban.
Ez a sok-sok program és esemény nem valósulhat meg források nélkül. Ezúton szeretnénk megköszönni a Nyílt Társadalom Intézetnek, együttműködő partnereinknek a támogatást. Külön köszönjük azoknak az egyéni adományozóknak, akik az Adj egy színesebb világért! kezdeményezés keretében hozzájárulnak ahhoz, hogy havi támogatásuk segítségével megőrizhessünk függetlenségünket.
A Pride fennállása történetében először saját irodával büszkélkedhet itt az Aurórában! A kezdeti zuhanyzós hasonlattal élve olyan hely ez, ahol tudod, hogy ha kifogy a tusfürdőd vagy a samponod, akkor mindig lesz kitől kölcsönkérni. Szóval szeretünk itt lenni, otthon érezzük magunkat.
Szlogenjében ezt az érzést hívja a 19. Budapest Pride LMBTQ Filmfesztivál is, melynek keretében 2015. január 13-18. között várunk mindenkit a Kolorban és a HK-ban. Nagyszerű filmek, tékitizi hangulat, forralt bor és házibuli feeling. Bérletek már most kaphatók!
Nehéz év volt az idei. Sok energiát vett el, de a sikereink is felértékelődnek. Biztosan hibáztunk olykor, de hűek tudtunk maradni az általunk vallott értékekhez. Milán halála is felerősíti bennem az érzést, hogy mennyire fontos figyelnünk a saját folyamatainkra és egymásra. A vízből nem lehet mindig csak merni, a kádakat időről időre fel is kell tölteni. Köszönöm a csapatnak, hogy töltögetjük a kádat és együtt túllendültünk ennyi mindenen. Amikor fáradok – mint e szöveg megírásakor is – csak elképzelem, ahogy Levi páros szemmel kacsint, ahogy Margit felnevet, ahogy Gabi megkérdezi, hogy iszunk-e egy fröcsikét, ahogy Peti beszél egy már-már elfeledett történelmi figuráról, ahogy Cinti megértően figyel, ahogy Dani zrikál a you know-val, ahogy Zsuzsa feltesz egy filozófiai kérdést, ahogy Petra érdeklődik, hogy nem szívunk-e el egy cigit, ahogy Zsolti jelenkezik egy ölelésre, ahogy Szilvi ugratni fog ezzel a víz motívummal és már kitalált rá 5 poént, ahogy Dávid azt mondja, hogy „na jól van Domikám, most már jöjjön Rihanna”.
Legyen így, jó bulikát mindenkinek, táncikáljunk hajnalig!
Milanovich Dominika
