Kiállunk az LMBTQ embereket érő diszkrimináció és erőszak minden formája ellen

2016 Budapest Pride Felvonulás. Fotó: Holland Kati
2016 Budapest Pride Felvonulás. Fotó: Holland Kati

A Budapest Pride 2013-ban elsők között döntött úgy, hogy feminista szemléletű, elnyomások interszekciójáról gondolkodó LMBTQ szervezet legyen. Programjainkat, kommunikációnkat, megjelenéseinket ezek az alapértékek irányítják. Így, többek között, rendkívül fontosnak tartjuk, hogy következetesen láthatóságot adjunk az LMBTQ közösségen belül marginalizált csoportoknak, hiszen ezen csoportok nemi identitásukon és/vagy szexuális orientációjukon túl más társadalmi dimenziók, ill. stigmák mentén is kirekesztéssel találkoznak mindennapjaikban.

A múlt héten lezárult 21. Budapest Pride Fesztivál programjában végül nem szereplő „Láthatatlanság, kirekesztettség és megbélyegzés: LMBTQ szexmunkások” workshop kapcsán az a vád ért minket, szervezőket, hogy kirekesztőek vagyunk a közösség egyik legmarginalizáltabb csoportjával szemben, vagyis az LMBTQ szexmunkásokkal szemben, mi több, tapasztalataikat, problémáikat és hangjukat elhallgattatjuk.

A minket érő vádak pontatlan és hiányos információkra hivatkoznak, így rendkívül fontosnak tartjuk, hogy megosszuk a legfontosabb releváns részleteket az elmúlt hetek eseményeiről.

A Budapest Pride szervező csapatához május közepén érkezett pályázat egy szakértői panelt tartalmazott a szexmunka témájában, melyen négy civil szervezeti munkatárs szólalt volna fel, és melynek hozzánk eljuttatott tervezete nem azonos a 2016. június 24-én megvalósult konferenciával. A javasolt szakértői panel szabadon választott munkaként értelmezte a szexmunkát. A pályázati anyagot befogadtuk, mivel azidáig nem fogalmaztunk meg álláspontot a szexmunka/prostitúció definíciójáról. A befogadásról a workshop szervezőit is értesítettük.

Május végén a témát újratárgyaltuk, és kialakítottuk konszenzusos álláspontunkat, miszerint a prostitúciót az elnyomás eszközeként értelmezzük. Ezen állásponttal nem tudtunk kiállni a mellett a definíció mellett, ami a szexmunkát munkaként kezeli, és úgy döntöttünk, nem kívánunk olyan panelbeszélgetésnek teret adni, melyben ez a definíció hangsúlyos, mert véleményünk szerint ez a kizárólagos keretezés hozzájárulhat az elnyomás fenntartásához. Nem állunk a kriminalizáció pártján, viszont fontosnak tartjuk, hogy a dekriminalizáció ne a kirekesztés ezen formájának normalizálást szolgálja. Ahogy azt a szervezőknek is elmondtuk, nem a szexmunkának, az azt végző LMBTQ embereknek és az őket érő problémáknak nem kívánunk teret adni, hanem annak a kizárólagos fogalmi definíciónak, amely nem hangsúlyozza, hogy eltekintve a kis számú egyedi esettől, társadalmi szinten a szexmunkát végző személyek a patriarchális társadalmi berendezkedés (gyakran többszörös) elnyomásának elszenvedői. A workshop szervezőit értesítettük álláspontunkról, és kértük tőlük döntésünk megértését.

A június elején kelt válaszlevélben a szervezők döntésünk átgondolására és megváltoztatására kértek minket. A kizárólagos fogalmi kerettel továbbra sem értettünk egyet, és az volt az élményünk, hogy alapos átbeszélés nélkül, levelezésekkel nem fogjuk teljesen megérteni egymás álláspontját, illetve szándékait. Ezért javasoltuk, hogy a fesztivál után beszéljünk személyesen a témáról, és szervezzünk a jövőben olyan beszélgetést, ahol mind az ő, mind a mi álláspontunk meg tud jelenni. Levelezésünk az ő részükről is úgy zárult, hogy bíznak a jövőbeni együttműködésben.

Bár rendkívül fontosnak és előremutatónak tartjuk, hogy a fenti workshop kapcsán egy párbeszéd indult el mind az LMBTQ közösségen belül és kívül is, úgy érezzük, hogy a csúsztatásokra épülő vádak, szemben a javasolt megbeszéléssel, épp a közös fellépést, az erőszak és elnyomás ellen való közös kiállást és szolidaritást lehetetlenítik el. Mi továbbra is nyitottak vagyunk a párbeszédre és az együttműködés lehetőségeire.