Csikós Ádám beszéde - 2018 Budapest Pride Felvonulás

Sziasztok!

Egyszerre vagyok most nagyon boldog és dühös.

Nagyon boldog azért, mert ma itt lehetek együtt veletek, a 23. Budapest Pride Felvonuláson! Hogy itt vagytok és hogy ilyen sokan eljöttetek! Hogy együtt teszünk a világért, amiben mindannyian szabadon élhetünk, dönthetünk és szerethetünk! Hogy idén először a fesztivál egy teljes hónap volt, Budapesten és 5 vidéki városban közel 100 programmal. Hogy egyre inkább összetartunk, összefogunk, megosztjuk az erőt és együtt bármit képesek vagyunk elérni!

Dühös azért vagyok, mert itt Magyarországon, szeretett hazámban, leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer emberek számára alapvető feltételeket nem biztosítanak a békés, boldog és nyugodt élethez.

Arra gondoltam, hogy ha már ismét itt vagyunk a Parlament előtt, üzenjünk is a döntéshozóinknak és mindenki másnak.

Nincs rendben, hogy egy politikai rendszer az ideológiáját, nézeteit az állampolgáraira erőlteti és akadályozza őket!

Attól még, hogy nem hisz a társadalmi nemekben és a nemi identitásban, igenis biztosítsa a jogi és testi tranzíció lehetőségét; zökkenőmentes, átlátható, hozzáférhető módon és önrendelkezési alapon.

Attól még, hogy saját, egyedi deffinícióval rendelkezik a családról, vezesse be az egyenlő házasságot, így azonos nemű párok számára is a házasság intézményét.

Támogassák a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer szülők gyermekvállalását is!

Egyszerűen felháborít, hogy a rendszer szemében én csak egy mentális betegnek számítok és értelmetlen orvosi szakvélemények beszerzésére voltam kénytelen, hogy önazonosan élhessek. Felháborít az is, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma csak úgy megtehette, hogy felfüggeszti a nem jogi elismerésére, azaz a nem- és név együttes megváltoztatására vonatkozó kérvényeket.

De tudjátok, én bizakodó vagyok. Az Egészségügyi Világszervezet az új Betegségek Nemzetközi Osztályozásából kivette a transz-szexualizmust a mentális betegségek közül, akárcsak évtizedekkel ezelőtt a homoszexualitást. Már nekünk, transznemű embereknek sem kell sokáig szenvednünk a stigmától, amit a rendszer nyom ránk.

Van egy álmom. Hogy Magyarországon is rövid időn belül az emberek szívébe: gyűlölet helyett szeretet, ítélkezés helyett pedig elfogadás költözik. Amikor tiltakozás, elutasítás helyett az emberek a megismerést választják.

Amikor két ember, akik szeretik egymást összeházasodhatnak attól függetlenül, hogy milyen neműek. Amikor az állam, a kormánypárt támogatni fogja mindenki gyermekvállalását és örökbefogadását. Amikor a család alapja a szeretet és a kölcsönös tisztelet lesz.

Amikor biztosítják számunkra a jogi kereteket ahhoz, viselhessük azt a nevet, amit magunkénak tartunk és minden probléma nélkül hozzáférhessünk a számunkra szükséges egészségügyi ellátásokhoz.

Én azt mondom, merjünk önmagunk lenni; bátran és szabadon! Ne hagyjuk, hogy elnyomjanak, ellehetetlenítsenek és önkényes módon döntsenek az életünk felett! Csakis mi és kizárólag mi vagyunk azok, akik tudják, hogy mire van szükségünk és mi a jó nekünk.

Azt gondolom, hogy a jelenlegi politikai és társadalmi helyzet egy lehetőség. Lehetőség arra, hogy még inkább és még többet tegyünk azért, hogy egyenjogú emberként ismerjenek el bennünket. Minden, amit most teszünk, amin most keresztül megyünk, az hatással van jövőnkre és példával fog szolgálni a jövő nemzedéke számára. Az összes idő, minden perc, amit egymásra szánunk és egymásért teszünk, meg fog térülni. Minden egyes, akár kicsi lépés is fontos, amit a változásért teszünk.

Csatlakozzatok helyi civil szervezetekhez, csoportokhoz. Szerveződjetek és tegyetek az álmaitokért. Ne hagyjátok magatokat megfélemlíteni! A közösségben olyan erő van, amellyel valódi változásokat lehet elérni. Gyertek, és kezdjük el. Jövőre legyen még több vidéki LMBTQ+ program és legyen más városokban is felvonulás.

A társadalom, amit megálmodtunk, amelyben minket; leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer embereket nem ér rendszerszintű és hétköznapi hátrányos megkülönböztetés nem csak egy álom, hanem cél. Nem hagyjuk magunkat bezárni, elhallgattatni és megfélemlíteni. Kiállunk magunkért, a jogainkért és egymásért!

Erről szól a Budapest Pride LMBTQ+ Fesztivál és a Felvonulás.

Köszönöm!